Mikroszkóp három

Sorokba szorítva

"York napsütése, rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át." (W. Shakespeare blogja a III. Richardból)
Olvasom a bejegyzéseket, és elgondolkodom. (Most veszem észre, ez az első mondat hülyeség volt, hiszen aki elolvassa, az egyúttal el is gondolkodik. Akad persze olyan ember is, aki már előtte elgondolkodik: elolvassa vagy ne olvassa el? Mindegy, térjünk a lényegre, ezen a logikai problémán nehogy már elgondolkodjunk!)
Egy szó mint száz, a Verebes Pistánál jóval kevesebbet dolgozó közismert blog író, bizonyos Lev Tolsztoj köztudottan nem volt jóba a feleségével. És mégis! Az asszony háromszor másolta le neki a teljes HÁBORÚ ÉS BÉKÉ-t, puszta kézzel, nem ám hogy kattintott volna a szerkesztés ikonra, hogy "kijelöl, aztán print vagy másolás". Hiába, sokat változott a világ. Hol van ma már ilyen asszony és hol van ... BÉKE?
Más sincs persze, legfőképp pénz nincsen. Annak idején, a minden idők legszorgalmasabb blogolóját, Vlagyimir Iljicset legalább megfizette a német titkosszolgálat, de mit kapnak a maiak? A szerzőnek marad a világhír, egy nap akár kilencen is rákattintnak a bejegyzésére, és ha csak nyolcan, akkor Margit néni már megint elaludt, de különben együtt a család.
Minden bajunknak a romániai forradalom az oka! Meglepően hangzik, de nem összeesküvés elmélet, megmagyarázom. Az idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy valamikor régen voltak haknik (a fellépéseket nevezte így a szakma), méghozzá megfizetett haknik. A romániai forradalom idején viszont divatba jöttek a jótékonysági előadások. Eleinte teljes joggal, könnyes szemmel, de boldogan mentünk, és észre sem vettük, hogy a pénzes fellépések szép lassan fogynak, a jótékonyságiak viszont ezzel egyenes arányban növekednek. A szervezők, producerek valahogy megkedvelték ezt a műfajt, és szinte apostolai lettek annak a szép eszmének, hogy dolgozz, és mi cserébe nem fizetünk. Hogy aztán a beszedett pénzek eljutottak-e a célállomásra, erről mi semmit nem tudunk. De mint említettem, a jóság divatba jött, és nem csak a mi szakmánkban, hanem az élet minden területén. Az állam ugyanis szép lassan mindenhonnan kivonult. Árvíz van? Mondták, jótékonykodj! Szárazság, eső, hajléktalanok? Jótékonykodj! Na most, hogy az állam mire van, ha nem erre, már meg se merjük kérdezni. Talán arra, hogy a jótékonykodás után maradt pénzünket elvegye, de hagyjuk a politizálást, maradjunk a blogoknál.
Kétségtelenül divatba jöttek, jó nevű, szebb napokat látott szerzők szellemes szövegeit olvasom itt-ott, olyanokét, akik miatt 20 évvel megvásároltam az országos napilapokat. Az írók akkoriban még honoráriumot kaptak, ezért aztán emelt fővel cikizték a hiányosságokat. Ma már egy nem belsős, tehát nem pártelkötelezett zsurnaliszta legfeljebb blogokat ír, persze leszegett fejjel. Muszáj leszegni, különben nem látja meg az ember az eldobott csikket.