Mikroszkóp kettes

Sorokba szorítva

Kissé csalódtam, amikor a NASA sajtótájékoztatóján holmi földönkívüli, génjeikben arzént hordozó baktériumokról beszéltek, és nem a hasonló könyvelőkről, pénzügyesekről, akik szintén jöttek valahonnan, ráadásul teljesen más bolygón élnek mint az emberiség!


- Nem hiszed el, mire jöttem rá - mondtam a nejemnek -, erre mondd, hogy hülye vagyok!
- Hülye vagy.
- Várj, előbb hallgass végig! Reggeltől estig egyébről se hallunk, hogy így a nyugdíjasok, meg úgy a nyugdíjasok. Tévében, rádióban, interneten nyomják, hogy nincs pénz. Hát én rájöttem, hova tünt el a nyugdíjunk.
- Mit vettél már megint?
- Általában mondom. Emlékezz vissza, valamikor milyen boldogan éltünk, kerestünk egy kis pénzt, nem sokat, de biztonságban éreztük magunkat. Aztán jöttek a nagyokosok, és kitalálták, hogy ez nincs jól, bétézni kell.
- Cavingtont bevetted?
- Meg káeftézni. Magyarán az a kis pénz, amiből korábban levonták a nyugdíjjárulékot, ekkortól belement a könyvelésbe, és mi nyugdíjjárulék helyett befizettük az Áfát, Köfát, Tehót, Tahót meg a nem tudom micsodát, persze azt se, mert húsz évvel ezelőtt minden szírre-szarra el lehetett költeni a pénzt. Jó, ennek biztos volt némi gazdaság serkentő hatása, hiszen eleinte még az éttermi számlát is le lehetett vonni költségként. Be is indult a vendéglátóipar, sorra nyíltak az éttermek, kisvendéglők.
- Legalább tíz kilót le kéne adnod, akkor nem menne föl ennyire a cukrod!
- Aztán ezt kissé megnehezítették, de még mindig le lehetett vonni egy csomó dolgot. Jöttek a részvények, befektetések, építettünk irodaházakat, lakásokat vettünk.
- Hol vettünk mi lakást?
- Képletesen mondom, az emberek úgy általában. És nem is ez volt a baj, mert azokat többnyire ki lehetett adni, a befektetések szépen fialtak, látszólag ment az üzlet. Persze úgy, mint amikor a kínai cirkuszban a tányérokat pörgetik. Mert a legkisebb hibánál, értsd gazdasági recessziónál, egyértelmű, hogy leesik a tányér.
- Na jó, én megyek mosogatni.
- Jött a válság, és most az emberek nem vásárolnak, tönkre is mennek lassan a vállalkozások, nő a munkanélküliség, ezért aztán se adófizetés, se nyugdíjjárulék. Tehát az államnak nincs pénze, amiből rendesen kifizethetné a nyugdíjakat. Korhatárt kell emelni, magánpénztárt államosítani, kifizetéseket csökkenteni. Miért? Mert belesétáltunk abba a csapdába, amit a kínai tányérpörgető cirkusz sikerében hívő pénzügyesek állítottak nekünk a kényszervállalkozások feltalálásával. Ahogy végiggondoltam az elmúlt húsz-huszonöt évet, kitisztult az egész. Mindenért az a sok Bt., Kft. meg Zrt. a felelős. Miattuk nem kapnak majd nyugdíjat a gyerekeink. Teljesen logikus. És erre én jöttem rá, egyedül én! Most mondd azt, hogy hülye vagyok!
- Hülye vagy.